Én és az utánpótlásnevelés:

Sokan úgy gondolják, hogy gyerekekkel foglalkozni buli, szórakozás, és kevesebb munkával jár, mint egy felnőtt. Persze vannak irányok, amiket meg lehet határozni, hogy ki mennyit szeretne kihozni magából és ki mit szeretne a választott sporttól, ebből adódoan változhat a munkamorál is. Kérdés, hogy az edző minden lehetőséget megnyitott e a gyerek előtt, mielőtt elindulnak közösen a választott úton? Hol kezdődik egy jó edző? Ki nevezhető egyáltalán jó edzőnek? Hol indul el igazán az utánpótlás nevelés?
Amikor toborozzuk őket?
Amikor esetleg szórást végzünk? (Mert sajnos kell)
Amikor lefeketeted a szabályaidat, nem csak a gyerek felé, hanem egyúttal a szülők felé is?
Amikor megtanítod neki, hogyan kell együttműködni?
Amikor következetességre és felelősségvállalásra neveled őket?
Amikor célokat tűztök ki?
Amikor bizalmat építesz?
Amikor fegyelmezel?
Amikor tiszteletre nevelsz?
Amikor a pontosságra törekszel nála és a rendre?
Amikor a mély érzéseivel foglalkozol, amikor elakadást észlelsz?
Amikor személyre szabod az edzéseit?
Amikor engeded, hogy önmaga legyen?
Amikor elvárások nélkül dologozol vele?
Amikor engeded, hogy azért csinálja, mert szereti?
Amikor megtanítod neki, hogyan kezelje a győzelmet?
Amikor megtanítod neki, hogyan kezelje a vereséget?
Amikor megtanítod neki kudarc esetén, hogy amit érez, az teljesen rendben van és mindennek helye van?
Amikor alázatra neveled?
Amikor megtanítod neki, hogyan dolgozzon közösségben?
Amikor megtanítod egy közösségnek, hogyan fogadjanak egy új társat?
Amikor megtanítod őket az elfogadásra?
Amikor megtanítod nekik, mikor van helye a szórakozásnak és mikor a keményebb munkának?
Amikor megtanítod neki, hogy tisztelje az ellenfelét?
Amikor megtanítod neki, hogy nem azzal segít egy nála esetleg "gyengébbet”, ha “cicázik” vele?
Amikor megtanítod neki, hogy az ellenfél az nem ellenség?
Amikor megtanítod az őszinteségre?
Amikor személyes tapasztalatokat osztasz meg vele?
Amikor látod, hogy mikor akarja ő, és mikor akarja külső nyomás hatására?
Amikor felméred, hogy mikor kell igent és mikor kell nemet mondani?
Amikor megtanítod őt arra, hogy egy "nem", nem a világvége, hanem valaminek a kezdete?
Amikor megtanítod neki, hogy a "mindegy" és a "nem tudom" nem válasz egy kérdésedre?
Amikor kiállsz a módszereid mellett?
Amikor hétvégéidet adod neki, hogy ott legyél mellette egy versenyen?
Amikor hallgatsz a tapasztaltabbakra?
Amikor konzultálsz a kollegákkal, és mersz segítséget kérni, ha elakadsz egyes munkafolyamatban?
Amikor megtanulod az ő érdekeit nézni és képviselni?
Amikor megtanulod a saját érdekeidet háttérbe szorítani?
Amikor megtanulod nem a pénzt látni benne, hanem a lehetőséget?
Amikor megtanulod észrevenni, hogy mikor kell tovább adni a fejlődése érdekében?
Amikor megtanulod elengedni, ha eljön az ideje?
Amikor megtanulod, hogy az idő az edzőnek dolgozik, és nem ellene?
Amikor megtanulod, hogy egy gyerekhez idő kell, hogy révbe érjen?
.... + 100
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy egy gyerek NEM szólhat a pénzről, NEM szólhat a kényelemről, NEM szólhat (csak) a szórakozásról, és NEM jelenthet kevesebb felelősséget, mint egy felnőtt. Sőt! Az utánpótlás a jövő nemzedéke. Akik életben tartják a sportot Magyarországon. A gyerekek a csiszolatlan gyémántok, akiket formálhatunk, de nem dönthetjük el helyettük, miért kezdik el, mit akarnak tőle, vagy mit nem. Nem dönthetjük el helyettük, hogy mit várhatnak önmaguktól, ha nem is vázoljuk nekik a lehetőségeket. Nem helyezhetjük előtérbe saját érdekeinket az övéikkel szemben. Neveljük, tanítsuk, szeressük és tiszteljük őket a kitartsukért, jutalmazzuk őket az elvégzett munkájukért és az akaratukért, amit tanusítanak nekünk edzőknek, hétről hétre. Motiváljuk őket, és tűzzük ki a céljaikat, hogy mindig tudja, miért kezdte el, és a nehéz időszakokon is végig tudja őt kísérni az úton, és talpra tudjon állni, amikor szükséges.
Nekik kell akarni, és nem nekünk. Mi támogatni tudjuk őket a döntésükben, és a legjobb tudásunk szerint dolgozunk céljaik elérésében. Legyen az Európa bajnoki cím, vagy annál sokkal több. Soha nem lehet tudni, milyen utat fog magának választani felnőttként.