A héten lezajlott az idei év első (egyben a második) Junior válogatott összetartás, amit egy ranglista versennyel zártunk szombaton. Ez alkalommal a százhalombattai Omega Sportcentrum adott otthont a felkészülésnek és a versenynek is, aminek már azért is örültem, mert a pálya stílusa eltér attól, amihez a játékosok hozzá vannak szokva. Ezzel is egy kicsit kizökkentve a komfortzónájukból és erősítve bennük, hogy alkalmazkodni mindig tudniuk kell a pálya adottságaihoz, hiszen hiába ismerik és játszottak már rajta, ha a napi rutin az edzésekben nem ott történik. Szerencsére ezzel nem volt probléma a felkészülés során, hiszen mindenki a legjobb tudása szerint dolgozott, kifogások nélkül. Sajnos a meghívottak közül, többen jeleztek betegséget vagy tanulmányi elfoglaltságot, így hiányos létszámmal vittük tovább azt, amit elkezdtünk októberben. Szerencsére a csapat így is nagyon együttműködő volt és az edzések jó hangulatban teltek, ami jelentősen megkönnyítette a mi munkánkat is.
Az egész felkészülést direkt úgy időzítettük, hogy az elvégzett munkát versenyen tudjuk mérni, ki mit tudott beépíteni abból, amit két napon keresztül napi két edzéssel próbáltunk begyakoroltatni velük. Ezzel azt is felmérve, ki mennyire bírja a mentális terhelést ami ezzel a mostani programmal járt, hiszen fizikálisan nem mondható soknak a verseny előtti edzésmunka. Vagy legalábbis a “sok”, nem itt kezdődik. Figyeltünk rá és kontroll alatt volt végig, hogy a versenyre ne fáradtan érkezzenek és leginkább ne izomlázzal. Alapból az irány, amit követünk Balázzsal, az továbbra is a stratégiai elemek összetétele és átadása, mintsem az állóképesség fejlesztése. Hiszen két nap alatt sokkal inkább a gondolkodást tudjuk formálni, nem pedig a tüdőkapacitást növelni. Részemről érzek és látok is fejődést, hiszen sokszor kérés nélkül tudták hozni azt, amit átbeszéltünk. Bár ez köszönhető annak is, hogy az edzők, akikkel hétről hétre készülnek, ugyanezt az irányt követik. Nekünk már csak rá kell erősíteni és néha más perspektívából megközelítve rávezetni őket. Hiszen ugyanazt mondjuk, csak egy kicsit másképp.
Alapból az előző összetartás elemeire építkeztünk tovább (https://bit.ly/3FIVSwS), azaz a hosszú alapjáték és röpték helyes időzítésének elsajátítására. Balázs nagyon precízen és alaposan rakta össze a programot, azon belül pedig az irányított feladatokat, amivel úgy gondolom, hogy sikerült megérteniük, hogy mit szeretnénk látni tőlük a játék során. Az összetartások alatt tisztában vagyunk vele, hogy a technikai fejlesztésre nincs lehetőségünk az idő rövidsége végett, viszont arra, hogyan építkezzenek egyes labdamentekben már annál inkább. Azon dolgoztunk, hogy lássák jobban a játékot és azon belül az ütéseiknek az értelmét és jelentőségét tudják vizsgálni. Éppen ezért nagyon sok esetben inkább kérdeztük őket, és az alapján vittük tovább a beszélgetéseket egyes szituációk kielemzése alkalmával. Hiszen mi hiába látjuk, ha ők nem érzik, vagy nem értik azt, amit kérünk tőlük. Erre nagy hangsúlyt fektettünk végig. Véleményem szerint sokkal jobban működött már, mint az első összetartás alkalmával. Sokkal több hosszú játékot láttunk éles helyzetben és az edzések alkalmával sem kellett annyit “küzdeni” velük, hogy maguknak érezzék a labdatartás fontosságát.
A két nap leforgása alatt, nem csak a pályát használtuk a fejlődésükre, hanem pályán kívül is minőségi munka zajlott a juniorok fejlődése érdekében. Ismét csatlakozott a csapathoz Ács Imre, sport coach akinek segítségével mentálisan is igyekeztünk céljuknak megfelelően irányt mutatni, amire oda kerülünk az Európa Bajnokság kapujába. Imi nagyon jól elkapta velük a fonalat. Hihetetlen, hogy még a kicsiket is mennyire be tudta vonni ezekbe a témákba és fel tudta kelteni az érdeklődésüket azokkal a bizonyos csoda kérdésekkel, aminek megválaszolásával teljesen körvonalazódott, hogy kinek milyen tervei és céljai vannak a versenyzéssel és egyáltalán a sporttal.
Ennek segítségével vontuk le Balázzsal a legnagyobb konklúziót az összetartás levezénylésével kapcsolatban. Képtelenség már olyan rendszer alapján vezetni egy csapatot, mint régen. A világ változik, a szükségletek szintén és a benne lévő gyerekek receptorai is. Teljesen más csatornán keresztül kell elérni és munkára bírni őket, mint amikor még mi versenyeztünk. Ez nem jó vagy rossz. Egyszerűen más, amit helyén kell tudnunk kezelni, és ahogy a gyerekektől elvárjuk, hogy alkalmazkodni tudjanak a környezetükhöz, úgy nekünk Csapat vezetőknek is tudnunk kell alkalmazkodni a mai világ gyorsan forgó változásaihoz. Finom kommunikáció, reális elvárások, szükségesnél nem több szigor, empátia és bizalom kiépítése a versenyzők között. Ezt a vonalat követve úgy gondolom nem tudunk veszíteni.
A verseny zökkenőmentesen zajlott azt leszámítva, hogy sajnos a legfiatalabb játékosunk lesérült egy szerencsétlen mozdulatban, így a korosztály nyertesét egyenesen a döntőbe juttatta. Szuper kis meccsek voltak, kemény küzdelmek és szerencsére a jó hangulat is követett minket a nap végéig. Így szerintem bátran kijelenthetem, hogy elégedetlen senki nem lehet.
Gratulálok a Csapatnak a versenyen elért eredményekhez és minden indulónak az egyéni sikerekhez. Továbbá gratulálok az edzőknek az elvégzett munkához és felkészítéshez.