Sportolói identitás - Áldás vagy Átok? Hóbor Veronika, Sportpszichológus írása
Edzők között tartja magát az a nézet, hogy egy sportoló akkor érhet el igazán nagy sikereket, ha kizárólag a sportnak szenteli önmagát. De valóban nélkülözhetetlen feltétel, hogy a teljes ént a sport határozza meg? És vajon mennyire egészséges ez? Mostani cikkemben a sportolói identitás jelenségét járom körül és egyúttal szeretnélek önreflexióra is biztatni.
Hogyan felelnél arra a látszólag egyszerű kérdésre, hogy kicsoda is vagy te? Talán teljesen nyilvánvaló a válaszod, de mielőtt továbbolvasnál, tegyünk egy gyors próbát! Két perc alatt írj magadról annyi állítást, amennyit csak tudsz. Ne cenzúrázd magad és ne is gondold túl.
KI VAGYOK ÉN?
Én …………………….. vagyok.
Én …………………….. vagyok.
Én …………………….. vagyok.
A listádhoz még vissza fogunk térni, de előbb nézzünk egy kis elméleti hátteret.
Identitásod kialakulása egy hosszú folyamat eredménye, amely kora gyermekkorban kezdődik és serdülőkorban csúcsosodik ki, de gyakorlatilag egy egész életen át tart. Fejlődését erősen befolyásolja az, hogy a számodra fontos személyek, a társadalom vagy éppen a média milyen elvárásokat támasztanak veled szemben és milyen szerepeidben erősítenek meg. Identitásodnak számos dimenziója van és magába foglalja mindazokat a szerepeket, értékeket, magatartásformákat, amikkel azonosulsz. Az egyik ilyen dimenzió lehet az, hogy sportolónak tartod magad. Általánosságban elmondható, hogy minél gazdagabb, összetettebb az identitásod, annál több forrásból tud táplálkozni az önértékelésed és annál inkább védve van az éned, ha életed bizonyos területein éppen nem mennek olyan jól a dolgok.
A serdülőkor az identitásformálódás szempontjából egy rendkívül érzékeny időszak. Amit külső szemlélőként szeszélyes és néha kiszámíthatatlan viselkedésnek látunk, az mind része annak a komoly és lelkileg megterhelő identitáskeresési folyamatnak, amin a serdülők átmennek. Ennek a kísérletezgetéssel teli időszaknak a végére a fiatalok felfedezik saját vágyaikat, belsővé tesznek egy értékrendet, megtalálják válaszaikat a “Ki vagyok én” kérdésre és kialakítanak egy gazdag identitást. Viszont, ha egy fiatal túl korán és túl erősen elköteleződik a sportja (vagy bármi más) iránt - például szülői vagy kortárs nyomás hatására -, akkor kimarad a további lehetőségek felfedezése. Az identitás beszűkültté, egysíkúvá válik. A pszichológia korai zárásnak nevezi ezt a kísérletezgetés, tapasztalás nélküli elköteleződést egy identitás mellett.
Most fusd át a listádat. Hány állítást sikerült írnod? Az állításaid közül mennyi kapcsolódik a sportoláshoz valamilyen formában? Milyen egyéb szerepeidet jegyezted le? Vagy-e esetleg testvér, valakinek a lánya / fia, férj vagy feleség, tanuló, barát, vallásos vagy magyar? A sportod mellett helyet kapott-e egyéb hobby, tevékenység a listádon? Írtál-e a jellemvonásaidról, erősségeidről? És a pályán vagy azon kívül elért eredményeidről? Melyik a legfontosabb számodra erről a listáról? És a környezeted számára?
Sportolói identitás alatt azt értjük, hogy mennyire erősen és kizárólagosan azonosulsz a sportolói léttel. És bár a fenti lista nem egy objektív mérőeszköz, de talán segít átlátni a sport és a sporton kívüli lét arányait a saját életedben. Magas sportolói identitás esetén az önértékelésed erősen függ a sportban való részvételtől. Életed fontos céljai a sporthoz kötődnek, gondolataid nagy részét a sport teszi ki, társas kapcsolataid szintén a sportéletből származnak. Ez azt is jelenti, hogy más szerepeknek egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés hely jut. És ez akár előnyös is lehet. Sok kutatás számol be arról, hogy az erős sportolói identitás az edzésmunka iránti elköteleződéssel, fegyelemmel, erősebb motivációval, jobb célkövetési stratégiákkal és ennek következményeképpen a teljesítmény fejlődésével jár együtt. Azok az utánpótláskorú sportolók, akik erősen azonosulnak sportoló énjükkel, sokkal valószínűbb, hogy később is folytatják a sportolást és felnőtt versenyző válik belőlük. A sport többek között csapatmunkára, alázatra, önbizalomra, vezetői- és társas készségekre nevel. Általa azt is megélheted, hogy tartozol valahová, egy közösséghez, egy klubhoz, ahol hozzád hasonló emberekkel vagy körülvéve. Ez mind jól hangzik és joggal kérdezheted, hogy akkor mégis mi ezzel a probléma?
Ahogyan arról egy korábbi cikkemben már szó volt, az erős sportolói identitás egy olyan állandó hajtóerőt jelent, ami akkor is sportolásra késztet, amikor a testednek és a lelkednek regenerálódásra lenne szüksége. Ez egy idő után kiégéshez és túledzettségi szindrómához vezethet, annak minden negatív pszichés, szociális és fizikai következményeivel.
De nem csak a túledzettség jelenthet problémát. Ha az identitás kizárólag a sport köré szerveződik, akkor az önértékelés csak a sportból tud táplálkozni. Nincsenek egyéb aspektusai az énnek, amiben sikert, örömöt vagy elégedettséget élhetne meg. Amíg jól mennek a pályán a dolgok, addig ez talán fel sem tűnik. De minden sportoló életében elérkezik egy sportkarriert érintő fordulópont, legyen az egy sérülés, vereségekkel teli időszak, csapatból való kikerülés vagy a végső soron a sporttól való visszavonulás. Ezek komoly csapást jelentenek az egész identitásra: a sportoló nem tudja, hogy ki ő a sporton kívüli világban. Ennek az identitásválságnak komoly pszichés következményei is lehetnek. Sok kutatás számol be hangulati zavarok, depresszió, szerhasználat, másoktól való elszigetelődés, alvászavarok megjelenéséről. Ez pedig egy negatív spirálként a sportteljesítmény leromlásához és a sportkarrier váratlan elhagyásához is vezethet.
Összességében elmondható, hogy a gazdag, több szerepből álló identitás nélkülözhetetlen a lelki egészséghez, legyen szó élsportolókról vagy hétköznapi emberekről. Ha az egyik identitásodat esetleg kikezdik a nehézségek, egy (vagy több) másik identitás továbbra is rendelkezésre áll ahhoz, hogy talpon maradj. Ez segít mozgósítani a személyes erőforrásaidat és megküzdeni a kihívásokkal. A “ki vagyok én a sporton kívül” kérdéssel legkésőbb a visszavonuláskor szembe kell nézned, és fontos, hogy meglegyenek rá a saját válaszaid. Az alábbiakban ehhez szeretnék pár hasznos tippet megosztani veled.
Ahhoz, hogy megértsd, ki vagy te a, a sportoló és te, a sporton kívüli emberi lény, valódi önismereti munkára van szükség. Ha úgy érzed, hogy komoly elakadásaid vannak ezen a területen, mindenképpen konzultálj egy sportszakpszichológussal.
A következő néhány kérdés segíthet elindulni az önismeret felé vezető úton.
•Te miért kezdtél el sportolni és mi az, ami a végül a pályán tartott? Példaképek, szülői elvárások, a csapattársakkal való kapcsolat, a sport és a versengés izgalma, egy motiváló edző, a sportolókat övező státusz, társadalmi elismerés…?
•Mi lennél, ha nem sportoló lennél. Milyen egyéb dolgok érdekelnek az életben? Mik az erősségeid, miben vagy jó? Volt-e valami hobbyd, amit feladtál de most újra felfedezhetnéd? Mi az, ami örömet szerez neked a sport mellett?
•Milyen értékek vezérelnek az életben? Mik az igazán fontos dolgok számodra, amik által úgy érzed, hogy értelmes és értékes életet tudsz élni? Személyes értékrended mennyire van összhangban a sporttal?
A sportkarrier vége egy valódi veszteségélmény minden sportoló számára. Életed egy szakasza lezárul, és nagyon ijesztő a hogyan tovább kérdéssel szembesülni. Fontos tudatosan, gyakorlatias tervekkel készülni a sport utáni életre. Milyen új célokat szeretnél elérni? Milyen tevékenység által tudod megőrizni a személyes kompetenciaérzésedet? Milyen sporton kívüli társas kapcsolataidra fogsz tudni támaszkodni? Ha hivatásos sportoló vagy, akkor mi fogja biztosítani az anyagi megélhetésedet? Érdemes olyan konkrétumok szintjéig lemenni, hogy hogyan fog kinézni egy napod, egy heted. A sport utáni életre való átállás nem történik egyik napról a másikra. Általánosságban 8-18 hónap telik el a visszavonulás és a sikeres alkalmazkodás között. Időt kell adnod magadnak. Bár nagyon megterhelő a sport mellett egy civil karriert is felépíteni, de érdemes ideje korán megfontolni ennek a lehetőségét.
Szülőként és edzőként fontos, hogy támogasd a fiatal sportoló sokrétű, tapasztalatokon alapuló gazdag identitásának kibontakoztatását. Intő jel, ha túl korán és túl erősen azonosul a sportolói szereppel, még akkor is, ha bizonyos sportágak esetében a specializáció és az intenzív felkészülés már egészen kis korban szükségszerű. Ideális esetben a fiatal játékos sem csak sportolóként tekint magára, hanem tisztában van személyiségének egyéb értékes aspektusaival is. Mutass érdeklődést sportolód pályán kívüli tevékenységei iránt, legyen az tanulás, önkénteskedés, zene, művészeti tevékenység, vagy például egy másik sportág. Ez nem fogja meggátolni a sportteljesítmény fejlődését, csak gazdagítja a személyiséget. És ahhoz is hozzájárul, hogy a sportolód az alternatívák ismeretében végül sokkal tudatosabban, érettebben tudjon elköteleződni a sport mellett.
Szerző: Hóbor Veronika, Sportpszichológus
Irodalom
Erik H. Erikson, Joan M. Erikson, The Life Cycle Completed: Extended Version (W. W. Norton, 1998)
Brewer, B. W., Van Raalte, J. L., & Petitpas, A. J. (2000). Self-identity issues in sport career
transitions. In D. Lavallee, & P. Wylleman (Eds.), Career transitions in sport: International
perspectives (pp. 29–43). Morgontown, WV: Fitness International Technology.
Brewer, B. W., Van Raalte, J. L., & Linder, D. E. (1993). Athletic Identity: Hercules’ Muscles or Achilles Heel? International Journal of Sport Psychology, 24, 237-254.
Brewer, Britton & Cornelius, Allen. (2001). Norms and factorial invariance of the Athletic Identity Measurement Scale. Academic Athletic Journal. 15. 103-113.
Stambulova, N., & Wylleman, P. (2014). Athletes' career development and transitions. In A. G. Papaioannou & D. Hackfort (Eds.), Routledge companion to sport and exercise psychology: Global perspectives and fundamental concepts (pp. 605–620). Routledge/Taylor & Francis Group.